Dr. Nagy Erzsébet - Andi

Andi kutyát 2011. február 12-én, kb. 1 hónapos korában testvéreivel együtt egy papír dobozban valaki kirakta Pölöske főútjára. Sajnos testvérei kimásztak a dobozból és az autók elütötték őket. A kis tetemek láttán egy hölgy megállt az autójával, és a kirakott kiskutyák közül az egyetlen életben maradott, síró Andi kutyát elvitte a zalaegerszegi Fressnapf áruházba. A Fressnapf dogozói mindent elkövettek, hogy Andi kutya gazdára találjon, de nem kellett senkinek, így átadták a zalaegerszegi menhelynek. A menhely dolgozói közül az egyik, akinek tiszteletére a kutyám a nevét is kapta, hazavitte, mivel még olyan kicsi volt, hogy veszélyes lett volna oltások nélkül a menhelyen tartózkodnia. Miután megkapta az oltásait, Andi kutya március végén a menhely lakója lett. Nem sokáig kellett itt tartózkodnia, mert 2011. április 6-án egymásra találtunk, és azóta elválaszthatatlanul együtt élünk.

Közös életünk úgy kezdődött, hogy szinte mindenhova magammal vittem, és mindent szerettem volna neki megtanítani, de szükségem volt a kutyához értők segítségére. A segítséget a Zalaegerszegi Kutyasuli lelkes oktatóitól kaptam meg, így már 2011. áprilisában a kutyaovi rendszeres látogatói lettünk. A kutyaovit követte az alap, majd a középtanfolyam, ahol nagyon sokat tanultam. A tanfolyamok elvégzése után a kutyasuliban elérhető minden kutyasportot kipróbáltunk. Így jártunk agilytire, engedelmességi és ügyességi órákra, alapító tagja lettünk a Kutyasuli bemutató csoportjának és Treibball csapatának. Különböző szintű vizsgákat tettünk a K99 vizsgaszabályzat szerint, engedelmes és ügyességi ágazatban. Andi kutyám az emberekkel mindig nagyon barátságos volt, élvezte úgy a gyerekek, mint az öregek társaságát, és szívesen mutatta be nekik trükkjeit. A Kutyasuliban hívták fel a figyelmemet arra, hogy Andi kutyám terápiás munkára is alkalmas, de ehhez vizsgáznunk kell.

2016. február 26-án Kecskeméten sikeres terápiás záróvizsgát tettünk.